„Ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.” (Apostolok cselekedetei 13:2)
Hívők egy csoportja összegyűlt, hogy hosszasan imádkozzanak, böjtöljenek és dicsőítsék Istent. Mintegy válaszként erre „ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.” Honnan tudták vajon, hogy a Szentlélek szavát hallották? Ez nem derül ki a Bibliából. Talán drámai módon szólt hozzájuk, vagy később visszatekintve ismerték csak fel, hogy a Szentlélek vezette őket. Annyi bizonyos, hogy együtt kaptak vezetést Istentől. Amikor Isten vezetését keressük, gyakran esünk a „szűk keretezés” hibájába, vagyis a korlátozott gondolkodásunk miatt meg sem látunk egy sor lehetőséget, amelyet Isten elénk tárna.
Egy keresztyén szerző így magyarázza ezt: „»Véget vessek ennek a kapcsolatnak vagy sem?« – kérdezzük ahelyett, hogy »Hogyan tehetném jobbá ezt a kapcsolatot?« »Megvegyem ezt a dolgot vagy sem?« – kérdezzük ahelyett, hogy »Hogy tudnám a leghasznosabban elkölteni ezt a pénzt?« […] Magunkra hagyatkozva hajlamosak vagyunk a megerősítési torzításra, vagyis olyan információk után kutatunk, amelyek megerősítenek bennünket az elképzeléseinkben, nem pedig a színtiszta igazságot keressük. Olyan tévécsatornákat nézünk, amelyek megerősítik politikai elfogultságunkat. Úgy teszünk, mintha az igazságra vágynánk […], holott valójában csak a már kialakított álláspontunkra keresünk visszaigazolást.”
Ézsaiásnál olvasunk arról, hogy egyesek „azt mondják a látóknak: Ne lássatok! – a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat!” (Ézsaiás 30:10). Ha Isten vezetését keresed, légy őszinte, nyitott és készséges!
