Amikor Isten megteremtette az első embert, látta, hogy amit alkotott, „igen jó”. Ez azt jelenti, hogy minden valaha született emberben ott a siker magva – téged is beleértve. Csak öntöznöd és táplálnod kell ahhoz, hogy szárba szökkenjen. Miért van akkor, hogy oly sokan nem képesek kiaknázni az életben az Isten adta lehetőségeiket? Az alacsony önértékelés az egyik fő oka: nem hisznek magukban. Lehetőségek százai vannak elrejtve bennük, de nem táplálják őket, mivel meggyőzték magukat afelől, hogy nem képesek nehezebb dolgokat megtanulni vagy valami csodálatosat kihozni magukból. Ha nem hiszed el, hogy értékes vagy és érdemes beléd fektetni, soha nem fogod rászánni az időt és energiát, hogy azzá válj, akinek Isten teremtett. Zig Ziglar mondta egyszer: „Lehetetlen huzamosan olyan módon viselkednünk, ami nincs összhangban az énképünkkel. Nagyon kevés pozitív dolgot tudunk csak tenni, ha negatívan érzünk magunkkal kapcsolatban.”
Pál alázatos volt. Tisztában volt azzal, hogy teljes mértékben Istentől függ. Ezzel együtt azonban egészséges önértékeléssel is bírt. Ezt írta azoknak, akik hittek benne és támogatták a szolgálatát: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem [Bármire készen állok és bármivel felérek általa, aki belső erőt önt belém; mivel Krisztus mindenre elegendő, vele együtt én is mindennel elboldogulok]. Ugyanakkor helyes, dicséretes és nemes dolog volt a részetekről, hogy hozzájárultatok a szükségeim betöltéséhez és osztoztatok a nehézségeimben” (4:13–14. v. AMPC). Ez tehát a mai ige üzenete: lásd értékesnek magad, mivel Isten is annak lát!
