Hiába szeretnél csillagos ötös lenni valamiből, közepes önértékeléssel legfeljebb csak hármas lehetsz belőle. Hogy miért? Azért, mert nem tudod meghaladni az önmagadról alkotott képedet. Az alacsony önértékelés korlátozza a kibontakozásodat. Honnan ered vajon az alacsony önértékelésünk? Más emberektől. Amikor az életedben lévő legfontosabb személyek újra meg újra azt mondják neked, hogy szerintük semmire sem viszed majd és semmi érdemlegeset nem érsz el, akkor előbb-utóbb te is elkezdesz így vélekedni magadról. Olyan ez, mint amikor vírus kerül egy számítógépre: megfertőz és tönkretesz.
Hogy mi a megoldás? Ahelyett, hogy másoknak hinnél, az érdekeljen inkább, hogy Isten mit mond rólad. Végtére is, ki tudhatná jobban, hogy milyen érték és potenciál rejlik egy alkotásban, mint maga az alkotó? Amikor Isten elhívta Jeremiást, hogy Izráel népének prófétája legyen, ő így szabadkozott: „Nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok!” (Jeremiás 1:6). Talán te is hasonlóképp érzel: „Túl fiatal/túl idős vagyok… nem vagyok megfelelő nemzetiségű/elég iskolázott/elég gazdag.”
Figyeld meg, mit mondott ezután Isten Jeremiásnak: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!” (7–8. v.). Ha változtatsz az önmagadról alkotott képeden, akkor az önmagadról való beszéded is meg fog változni. Ahhoz, hogy értékesnek lásd magad, kezdj úgy tekinteni magadra, ahogyan Isten!
