A szülői hivatás nem ér véget, amikor tinédzser lesz a gyermeked. A tizenévesek egyszerűen csak többet jönnek-mennek, kevesebb időt töltenek veled és függetlenebbek. A kortársaikat követik és utánozzák, akik éppoly éretlenek, mint ők. Hiába a korábbi szilárd erkölcsi és lelki alapvetés, értetlenül szemlélheted, hogy ugyan mi ütött beléjük. Semmi különös, csak kamaszodnak! Egyszerűen így van „huzalozva” a tinédzserek agya. A homloklebenyük – vagyis az erkölcsi fejlődésért, érzelmi reakciókért, indulatkezelésért és döntéshozatalért felelős agyterület – még nincs teljesen kifejlődve; növekedése majd csak húszéves korukra, sőt néha annál is később fejeződik be.
Vajon hová tűnik eközben a sok bibliai történet és a megannyi erőfeszítés, amelyet a hitre nevelésükért tettél? Ott vannak azok, csak átmenetileg elkeveredtek félérett homloklebenyükben! Nem rosszak vagy tudatlanok, még ha látszólag néha így is viselkednek. Nem hagyták el a tanításaidat. Nem törlődtek ki belőlük a hitelvek, amelyeket elültettél bennük, mindössze „gyűjtőmappába” kerültek, amíg újra „meg nem jön az eszük” – márpedig meg fog!
Neked annyi a dolgod ilyenkor, hogy ne ess kétségbe, hanem imádkozz, hagyd, hogy Isten munkálkodjon bennük, szeresd őket feltétel nélkül, és légy a biztos horgonyuk! Állj meg szilárdan, élj az elveid szerint! Mutass együttérzést, de tanítsd meg rá őket, hogy milyen hatással vannak másokra a döntéseik! Ne mentsd meg őket a tetteik következményeitől – így tudnak igazán önuralmat tanulni! Légy türelmes, támogató, és soha ne mondj le róluk! Elültetted bennük az Ige magvait, úgyhogy hidd el: „a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).
