„Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza.” (Zsoltárok 126:6)
Ha könnyen elsírod magad, talán a könnyek szolgálatát kaptad Istentől. Hogy az micsoda? Liz Curtis Higgs író elmagyarázza: „Én könnyen és gyakran sírok – hol örömömben, hol bánatomban, hol krokodilkönnyeket hullatva, hol filmszínészeket megszégyenítő hatásossággal, amit csak el tudsz képzelni… A gyülekezetben is szoktam sírni… Amikor elhangzik egy csodás igazság vagy megérint egy dicsőítő ének, amikor előremegy egy új megtérő vagy igét olvas egy régi hívő, annyira Isten jelenlétének a hatása alá kerülök, hogy kicsordul a könnyem… Én ugyan megbékéltem ezzel, de sok nő szégyelli, hogy olyan sírós.
Egy drága asszony úgy érezte például, hogy a könnyei akadályozzák Isten szolgálatában… »Szeretnék segíteni a fájó lelkű embereknek, de amint meghallom a történetüket, elsírom magam« – mesélte… Szorosan megöleltem [és ezt mondtam neki]: »Te a könnyek szolgálatát kaptad! A Biblia arra biztat, hogy sírjunk együtt a sírókkal, és hogy vigasztaljunk meg másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. Nem ártalmasak a könnyeid, hanem inkább hasznosak!«
Isten mindent fel tud használni, amit átadunk neki. A nevetésünket és a könnyeinket. Az örömünket és a bánatunkat. A győzelmeinket és a tévedéseinket. Az erősségeinket és a gyengeségeinket. Akkor tudunk a leginkább szolgálni, ha úgy adjuk magunkat, ahogy vagyunk – nem majd akkor, miután összeszedtük magunkat vagy felszárítottuk a könnyeinket, hanem már most, a hibáinkkal együtt.” Isten egy nap majd „letöröl minden könnyet” (Jelenések 21:4), ám addig is: olyan drágák neki a könnyeink, mint a legkiválóbb bor és a legdrágább parfüm, ezért összegyűjti és őrzi őket.
