Azok közül, akik sok mindent értek el az életben, Pál apostol kétségkívül külön ligában játszik, ám ennek ellenére egy teljes részt szentel a Bibliában mindazok elismerésének, akik segítették elhívása sikeres véghezvitelében. „Nélkületek nem sikerülhetett volna!” – akár ezt a címet is adhatnánk a Róma 16-nak. Először Fébét említi benne, aki „sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is” (2. v.). Lyndon Johnson elnök híres mondása szerint „Nincsen olyan probléma, amelyet ne tudnánk együtt megoldani, és nagyon kevés olyan van, amelyet egyedül is meg tudunk oldani.”
Amikor Isten megteremtette Ádámot, ezt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat” (1Mózes 2:18), majd megteremtette Évát. Isten kezdettől fogva arra tanít bennünket, hogy egyetlen ember önmagában nagyon ritkán ér el bármiféle jelentős eredményt. Nézz mélyebbre a felszínnél, és kivétel nélkül mindig azt fogod találni, hogy az egy embernek tulajdonított sikerek mögött valójában csapatmunka állt.
A híres amerikai felfedező, Daniel Boone a Transylvania Társaság munkatársainak támogatásával járta végig és nyitotta meg a nyugatra vezető utat az amerikai telepesek előtt. Wyatt Earp, a vadnyugat legendás törvényőre, két testvére és Doc Holliday segítségérére számíthatott. Charles Lindbergh, az Atlanti-óceánt elsőként átrepülő pilóta kilenc St. Louis-i üzletember anyagi támogatására és a Ryan Repüléstechnikai Társaság szakértelmére hagyatkozhatott.
Még Albert Einstein is ekként nyilatkozott: „Nap mint nap újra meg újra tudatosul bennem, hogy mennyire az embertársaim – élők és holtak – munkájára épül úgy a kifelé, mint a befelé megélt életem, s hogy mennyire kell igyekeznem, ha szeretnék legalább annyit visszaadni nekik, amennyit én kaptam tőlük.” Legyen szó bármiféle vállalkozásról, a siker titka e három szóval foglalható össze: kapcsolódás, elkötelezettség, kommunikáció.
