Attól, hogy vezető pozícióban vagy, még nem leszel bátor, de ha bátran viselkedsz, azzal vezetőként tűnhetsz fel mások szemében. Larry Osborne a következőt állapította meg: „Az a legdöbbenetesebb az igazán hatékony vezetőkben, hogy milyen kevés bennük a közös. Amire az egyikük esküszik, attól óva int a másik. Egy tulajdonságuk mégis szembeötlő: bátran vállalnak kockázatot.” A bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, hogy megteszed, amitől tartasz, hogy van merszed szakítani a megszokottal és ismeretlen, új területre lépni.
„Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (6. v.) – vallotta a zsoltáros. A római történetíró, Tacitus így írt: „A biztonság utáni vágy szembemegy minden nagy és nemes vállalkozással.” A bátorság éppen ellenkező hatást vált ki: ajtókat nyit meg. Ez az egyik legnagyszerűbb gyümölcse. John Henry Newman brit teológus a következőket mondta: „Ne attól félj, hogy véget ér az életed, hanem hogy sohasem kezdődik el.” Ha nincs bátorságod megtenni az első lépéseket, jövőd sincsen. Ironikus, de igaz: akiknek nincs merszük kockázatot vállalni, és akiknek van, ugyanannyi félelmet élnek át életük során. A különbség csak az, hogy míg a félősek visszavonulnak, a bátrak előretörnek.
Te hogyan kezeled a félelmet? Elébe állsz, vagy megpróbálsz kitérni előle? Szoktad-e magad olyan helyzetbe hozni, ahol növelned kell a hitedet, vagy visszahúzódtál a komfortzónádba, ahol soha nincs mitől félned? Válaszold meg ezeket a kérdéseket, mert azután kezdhetsz csak felülemelkedni a félelmeiden.
