A vezetés joga

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor…” (Józsué 1:9)

1970. május 28-án, amikor egy akna megsebesítette egy katonáját, Norman Schwarzkopf tábornok odarepült a férfihez. Miközben a helikopter menteni próbálta, egy másik valaki is rálépett egy aknára, amely súlyosan megsebesítette a lábát. Ekkor vették észre, hogy aknamezőn állnak. Schwarzkopf tudta, hogy a sebesült katona túlélheti, még a lábát is megtarthatja, de csak akkor, ha abbahagyja a hadonászást. Egyetlen dolgot tehetett Schwarzkopf, mégpedig hogy odamegy a katonához és megállítja.

Önéletrajzában ezt írta: „Elindultam az aknamezőn, nagyon lassú léptekkel. Mereven néztem a talajt, árulkodó rögöket és földből kiálló drótokat keresve. Annyira remegtek a térdeim, hogy minden lépésnél meg kellett fognom a lábamat, és két kézzel megtámasztanom, mielőtt a következőt megtehettem volna. Ezer évnek tűnt, míg eljutottam a fiúhoz.” A 110 kilós Schwarzkopf biztosította a sérült férfit és lenyugtatta. Végül kivitette őt és a többieket is az aknamezőről.

Később azon az éjszakán, amikor Schwarzkopf a kórházban volt, három fekete katona megállította és azt mondta: „Uram, láttuk, mit tett odakint a bajtársunkért. Sohasem fogjuk elfelejteni.” Egészen addig a pillanatig fel sem tűnt Schwarzkopfnak, hogy a katona, akit megmentett, fekete volt. A hadsereg adta a hatalmat, a tehetsége pedig a képességet ahhoz, hogy vezető legyen. De csak erős jellem és bátorság jogosíthat fel a vezetésre.”